Lilahagyma lekvár

Anyukám valami főzős TV műsorban látta, hogy kishazánk valamelyik nagy celebje lilahagyma lekvárt készített, s kérte, hogy nézzem meg a neten, hogyan készül… Bediktáltam telefonon Anyának a receptet, de magam jó ideig nem próbáltam ki…

...aztán egyszer csak – a szokásos, azonnal kell valami pikáns érzés rámtörésekor – eszembe jutott, hogy csak meg kellene próbálni, mit tud ez a racept… és jött a lepetés: hihetetlenül egyszerű és még hihetetlenebbül finom ez a kis kencefice, mert hát lekvárnak max akkor nevezném, ha kiturmixolnánk… azt is kipróbálom majd egyszer, s beszámolok róla, milyen is lett az állaga.

Hozzávalók:

4 evőkanál méz (ehhez Bolyki vegyesvirág mézet használtunk)

4 fej lilahagyma (kb, 40 dkg)

1 dl vörösbor

2 ek balzsamecet

2 ek olívaolaj

só

bors

1 csipet fahéj

1 babérlevél

1 csipet őrölt szegfűszeg

A mézet lassú tűzön, egy serpenyőben karamellizálom, majd rádobom az apróra vágott hagymát, egy löttyintésnyi olívaolajjal meglocsolom, felöntöm a borral, hozzáadom a fűszereket, s lassú tűzön puhára párolom. Addig főzöm, míg a leve el nem tűnik… kiforrázott üvegben nagyon sokáig eltartható, de felhasználás előtt érdemes legalább 24 órát állni hagyni, hogy minden íz szuperül összeérjen benne.

Ez egy alaprecept, őszintén nem  is tudom, hogy már hol bukkantam rá anno… de mint minden ételnél, itt is hangsúlyoznom kell, hogy ez akkor lesz tökéletes, ha Te annak érzed! Nyugodtan tegyél a fűszerekből többet-kevesebbet, a lényeg, hogy legyen jó pikáns, hiszen ez csak egy apró csavar lesz a főétel mellett, az a dolga, hogy megdobja azt!

A hummusszal és a pitával muszáj kipróbálni, de ajánlom sültekhez is, én például sült kacsához imádom! :o)

Ha tudjátok a trükköt, hogy hogyan lehet megúszni a zokogást hagyma darabolás közben, kérlek osszátok meg velünk! …nekem egy módszert sikerült mindössze kitalálnom, hogy elkerüljem a sírást: megkérem Vargadét, hogy ő darabolja össze a hagymát! :o)))))))))