Imádjuk a sóskafőzeléket… Édesanyámmal vettettünk egy hosszú sort, de tavaly kifogott rajtunk ez a mennyiség, pedig Anyáék is és mi is ettünk hetente egyszer sóskucot (ahogy Vargad hívja :o)).
Esszük virslivel, tökörtojással, buggyantott tojással, a lényeg, hogy sok-sok tejszínt kapjon, s egyetlen grammnyi lisztet sem!
Az idei első vágást ma reggel ejtettük meg, Ti is keressétek a finom leveleket a piacon, s spájzoljatok be jó bőven télre.
Én úgy fagyasztom le a sóskát, hogy a sóskaevős napon negyed óra alatt az asztalon teremjen az étek: a sóskaleveleket gondosan átválogatom, még gondosabban, több léből átmosom őket. A lekvárfőző fazekamba teszek egy jó adag fini vajat, ráteszem a leveleket, s fedővel takarva egy óráig fonnyasztom a leveleket a sütőbe tolt fazékban. Ez idő alatt a levelek szépen elhervadnak, s levet engednek. Átkeverem őket, s fél órára fedő nélkül visszadugom őket a forró sütőbe, had párologjon egy kicsit a levük. Ha kicsit kihűlt a főzet, akkor a turmix gépben gyönyörű, homogén zöld szósszá turmixolom, s műanyag dobozokba töltöm. Ha teljesen kihűlt a szósz, akkor lezárom a dobozokat, s usgyi a fagyóba. Télen nincs más teendőm, mint egy edénybe finom tejszín tölteni, rátenni a kiengedett sóskakrémet, s egy jó adag Xilittel összeforralni… Néhány tökörtojással tizenöt perc alatt mennyei ebédünk van.
Hajrá!!! Nem nagy munka, ám télen hatalmas kincs ez a finomság!!!
