Kovászos rozskenyér – Vargad módra

Nekem nem megy a kelt… Tudom, ha így állok hozzá, akkor nem is csoda! :o))) De már álltam annyiszor jobban hozzá, hogy mostanra az Uramnak kellett kezébe venni a kenyérsütés ügyét.

…Ő pedig nem ismer sem kompromisszumot, sem irgalmat, így egy tökéleteset akart, majd alkotott is. Kiszámolta, hogy ha ma lesz szénhidrát napom, akkor vasárnap kell a kovászt életre keltenie, mert a rozskenyeret csak a rozskovász emeli meg becsülettel! :o))

Nem is nyújtom tovább a tésztamesét, jöjjön a tudomány, ahogy Vargad mesélte:

A rozskovász hozzávalói:

200 g teljes kiőrlésű, bio rozsliszt

1 ek méz

kb. ¼ liter langyos víz

A hozzávalókat egy befőttes üvegben összekeverjük, és meleg helyre tesszük pihenni. Naponta egyszer, 3 evőkanál lisztet és egy kis langyos vizet hozzákeverünk, hogy ne sűrűsödjön be a massza a napok múlásával. 2 napig még etetjük a kovászt és a harmadik napon már készülhet is a kenyér.

A kovászos rozskenyér hozzávalói:

30 dkg kovász

70 dkg teljes kiőrlésű, bio rozsliszt

2 teáskanál só

4 dl melegvíz

1 teáskanál olivaolaj

1 teáskanál zsír (mi kacsazsírral csináltuk)

1 marék aszalt paradicsom/dió/olívabogyó apróra vágva

A lisztet és a sót összekeverem egy nagy, dagasztó tálban, hozzáöntöm az olajat, a zsírt, a paradicsomdarabokat és elmorzsolgatjuk, majd a vizet és a kovászt is apránként hozzáöntjük, s összekeverjük. Lisztezett deszkára tesszük a tésztát, szépen, komótosan gyúrni kezdjük, kb. negyed órán át kis liszt segédlettel szép cipót gyúrunk, majd egy tálban, meleg helyen, letakarva, 8 órán át pihenni hagyjuk. A cipót előmelegített sütőbe tesszük, 10 percig magas hőmérsékleten, majd közepes lángon még fél óráig sütjük a szépséget.

Azt gondolom, a fotó önmagáért beszél, végtelenül finom, ropogós vacsi lett Vargad munkájának gyümölcse.

A maradék kovászt, etetheted tovább, vagy akár egy lezárt üvegben a hűtőben is tárolhatod néhány hétig, s ha újabb kenyeret szeretnél vele sütni, 2 napi etetéssel feléleszted, s máris  készülhet az újabb finomság.

Vargánya cappuccino – fehérjenapra

A pasi ismerősöknél osztatlan sikere a fehérje napnak van a diéta során - ez nem kérdés… Mi lányok, azt gondolom, hamarabb ráununk a husira, legyen az bármilyen változatosan is elkészítve. Ám itt az ősz, a krémlevesek időszaka… a sűrű, forró, gőzölgő, fűszeres fincsiségek jótékonyan melengetik a testet és a lelket egy hosszú nap után a kanapén üldögélve…

Törtem a fejem, milyen krémlevest is lehetne fehérjenapon rittyenteni, járkáltam a konyhámban ihlet után könyörgő tekintettel… egyszer csak a polcról néhány üveg csodálatos szárított gomba vigyorgott bolondul, pedig egy jó ismerőstől vettük, aggteleki gyűjtésből… Miután a gomba a fehérjékhez sorolandó, tejszín és alaplé mindig van itthon, már nem is volt kérdés: vargánya cappuccino lesz a jutalom, az előző, igen becsületes gyüminapért! :o))) Nagyon egyszerű, és szerintem több, mint zseniális finomság, muszáj mindenkinek kipróbálni!

Hozzávalók:

1 nagy fej salotta hagyma (nekem most csak vöröshagymám volt, ezzel is isteni)

3 evőkanál vaj

45 g szárított vargánya

8 dl csirke alaplé

200 g tejszín

őrölt bors

só

tejhab és apróra vágott petrezselyem a tálaláshoz

A szárított gombát 50 percre beáztatom langyos vízbe. A vöröshagymát apróra vágom, s a vajon 50 percig, nagyon lassú tűzön karamellizálom. Fontos, hogy ne piruljon, ahogyan Apukám mondaná, „épphogy pöszörögjön” :o). Leöntöm a vizet a gombáról, s a karamellizált hagymával együtt picit pirítom. Ráöntöm az alaplevet és lassú tűzön finomra főzöm a levest, hagyom, had párologjon el a leve, had testesedjen kedvére a kis leves, hiszen lisztet ez sem fog látni nálam. Ha körülbelül felére elfőtte a levét, akkor hozzáöntöm a tejszínt, sóval, és 3 színű, őrölt borssal ízesítem a finomságot. Ha összefőttek az ízek, botmixerrel krémesítem az egészet. Gyönyörű a látvány, már ennél a fázisnál megdobban az ember szíve :o)))… és ez még fokozható! Dani tejhabot szokott készíteni rá az okos Lavazza kávégéppel, ezt tesszük a csészébe a leves tetejére, s apróra vágott petrezselyemmel szórja meg stílszerűen, a fahéj helyett. Nekem, a petrezselyem a gomba elengedhetetlen kiegészítője, bár lehet, hogy a szakemberek ezzel nem értenének egyet :o).

Ha igazi erdei finomságokra vágytok, nézzetek szét a Koltay házaspár portáján, érdemes! :o))

http://www.erdeigomba.hu/menuitem_06.html

Jó étvágyat kívánunk a finomsághoz!

Az ALMA – ha anno Évát képes volt bűnbe vinni, akkor velünk is csodát tehet! :o)

A blog hallgatása alatt kisebb-nagyobb bűnözésekkel spékelve azért tartottam – ha nem is a 90 napos diétát – de egy nagyjából korrekt testkontrollt… Egy evésen belül igyekeztem a szénhidrátot nem keverni a fehérjével… és kb. ennyi :o)).

Holnaptól becsületes diéta jön, de a 90 napra nem tenném le a nagy esküt, hiszen szűk másfél hónap van csak a nagy zabáig, Anyukám töltött káposztájára és Apukám halászlevére biztos nem fogok nemet mondani, hiába is álszenteskednék itt nagy plénum előtt :o).

Ma gyüminapot tartok. Eddig jól is állok vele, pedig már túl vagyunk az ebédidőn. A mai nap bázisa az alma, annyi jót olvastam már róla, hogy igazán neki szentelhetünk egy-egy napot. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagyok táplálkozási szakértő, így csak azokat az infókat tudom Veletek is megosztani, amik engem meggyőztek, s például az alma mellé is állítottak. Valószínűleg mindezt Éva anno zsigerből tudta, nem véletlenül tépett, ahogy döntött :o))).

Az Egészséges Élet, Egészséges Táplálkozás című könyv az egyik nagy kedvencem, a temérdek kajás könyv között. Tényszerűen, adatokkal körbetűzdelve közöl, távol áll tőle minden hab és lufigyártás (ajánlom Nektek is a könyvet, nagyon hasznos darab), az alábbi számokkal szolgál az almáról:

„…akik napi egy almát megesznek, 32%-kal csökkentik a szívroham kockázatát.”

„…az alma héjában lévő fitokemikáliák 43%-kal csökkentették a bélrákos sejtek újratermelődését…”

„…az olyan flavonoidokat tartalmazó ételek, amilyenek az almában is meg vannak, 50%-kal is csökkenthetik a tüdőrák kockázatát.”

„Tulajdonképpen az almában van a második legnagyobb mennyiségű antioxidáns az átlagosan fogyasztott gyümölcsök között (csak a tőzegáfonya győzi le).”

„Minden más gyümölccsel összehasonlítva az almában van a legnagyobb arányú szabad fenol…, ami nem kötődik a gyümölcs egyéb alkotóelemeihez, vagyis sokkal inkább felszívódik a véráramba, ahol aztán kifejtheti összes jó hatását és rákellenes tevékenységét.”

 „…azon nők körében, akik naponta legalább egy almát és körtét ettek, jelentősen csökkent a tüdőrák kialakulásának kockázata.”

…és még:

·         csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását

·         csökkenti a koleszterint

·         az egyik legjobb bórforrás, így fontos része a csontritkulást megelőző programnak, és serkentő hatása is igen kedvező

Fontos! Ha almát eszünk, fogyasszuk el a héját is, hiszen „hatékony antioxidáns hatása van, remekül leállítja a májrákos és bélrákos sejtek növekedését.”

…és még nincs vége az alma szenté avatásának, de azt gondolom, már ennyi érv is bőven elég ahhoz, hogy a gyümölcsnap és a gyümölcs reggelik pillére az alma legyen.

De, azt gondolom, mint minden gyümölcs esetében, itt is nagyon fontos, hogy BIO almát együnk. Szintén ebben a csodakönyvben találtam egy megdöbbentő számot az alma szennyezettségét illetően: „…az amerikai Környezeti Munkacsoport felvette az almát a 2003-as, a tizenkét, rovarirtóval leginkább szennyezett ételt tartalmazó listájára”.

Persze, tudom, könnyen beszélek, hiszen a saját kis fánkról leszedett, saját pincénkben letárolt harsanós almákról én pontosan tudom, hogy semmilyen ártalmas anyaggal nincsenek kezelve…  de tudok még valamit: már minden nagyobb városban vannak bio piacok, de a hétvégi kirándulásokat is nyugodtan lehet egy-egy biotermesztő felé kanyarítani… A fejembe vettem, hogy bioforrás listát is gyűjtök majd Nektek, igyekszem vele, ígérem :o). Addig is, látogassátok bátran szombatonként a MOM parki biopiacot, gyönyörű áru van, korrekt áron…

Kicsiicsi értékes étkei: Újra itt!

Kicsiicsi értékes étkei: Újra itt!: …hosszú, hasznos és csudaszép ősz és termékeny nyár áll mögöttünk… Sajnos a blogra nem jutott a temérdek munka közben idő, de remélem, a hos...

Újra itt!

…hosszú, hasznos és csudaszép ősz és termékeny nyár áll mögöttünk… Sajnos a blogra nem jutott a temérdek munka közben idő, de remélem, a hosszú, téli estéken tudlak majd kárpótolni Titeket fincsi és jótékony receptekkel… Az újév köszöntőig még egy 10-es is lecsusszanhat, de 6-7 kg minden különösebb nehézség nélkül… Rajtam nem fog múlni, ígérem! :o))))

A nagy blogelhallgatás alatt gyönyörűen termett életünk első, talpalattnyi biokertje, megépült a döngölt földes, bontott téglás kis pince, a zöldségek, lekvárok, chutney-k, hordós savanyúk, házi szörpök és borok legnagyobb örömére. A két fagyasztószekrény is megtelt, az egyik husiktól, a másik zöldségektől roskadozik… nem igen szeretnénk mi a télen műtrágyázott, íztelen terményeket venni… A tűzifa szépen sorakozik az eresz alatt, a cicák és kutyusok is felszedték a télre való „szigetelést” a bunda alá, szóval jöhet a gyönyörű, fehér zimankó… nem maradt más feladat, mint az utolsó percéig és cseppjéig kiélvezni a csudatelet! :o)))