Nekem nem megy a kelt… Tudom, ha így állok hozzá, akkor nem is csoda! :o))) De már álltam annyiszor jobban hozzá, hogy mostanra az Uramnak kellett kezébe venni a kenyérsütés ügyét.
…Ő pedig nem ismer sem kompromisszumot, sem irgalmat, így egy tökéleteset akart, majd alkotott is. Kiszámolta, hogy ha ma lesz szénhidrát napom, akkor vasárnap kell a kovászt életre keltenie, mert a rozskenyeret csak a rozskovász emeli meg becsülettel! :o))
Nem is nyújtom tovább a tésztamesét, jöjjön a tudomány, ahogy Vargad mesélte:
A rozskovász hozzávalói:
200 g teljes kiőrlésű, bio rozsliszt
1 ek méz
kb. ¼ liter langyos víz
A hozzávalókat egy befőttes üvegben összekeverjük, és meleg helyre tesszük pihenni. Naponta egyszer, 3 evőkanál lisztet és egy kis langyos vizet hozzákeverünk, hogy ne sűrűsödjön be a massza a napok múlásával. 2 napig még etetjük a kovászt és a harmadik napon már készülhet is a kenyér.
A kovászos rozskenyér hozzávalói:
30 dkg kovász
70 dkg teljes kiőrlésű, bio rozsliszt
2 teáskanál só
4 dl melegvíz
1 teáskanál olivaolaj
1 teáskanál zsír (mi kacsazsírral csináltuk)
1 marék aszalt paradicsom/dió/olívabogyó apróra vágva
A lisztet és a sót összekeverem egy nagy, dagasztó tálban, hozzáöntöm az olajat, a zsírt, a paradicsomdarabokat és elmorzsolgatjuk, majd a vizet és a kovászt is apránként hozzáöntjük, s összekeverjük. Lisztezett deszkára tesszük a tésztát, szépen, komótosan gyúrni kezdjük, kb. negyed órán át kis liszt segédlettel szép cipót gyúrunk, majd egy tálban, meleg helyen, letakarva, 8 órán át pihenni hagyjuk. A cipót előmelegített sütőbe tesszük, 10 percig magas hőmérsékleten, majd közepes lángon még fél óráig sütjük a szépséget.
Azt gondolom, a fotó önmagáért beszél, végtelenül finom, ropogós vacsi lett Vargad munkájának gyümölcse.
A maradék kovászt, etetheted tovább, vagy akár egy lezárt üvegben a hűtőben is tárolhatod néhány hétig, s ha újabb kenyeret szeretnél vele sütni, 2 napi etetéssel feléleszted, s máris készülhet az újabb finomság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése