Az 50 napos fogadalmamat egy szuper, epernappal kezdtem. Célom az volt, hogy amennyire tudom, átmossam
a szervezetemet a lédús gyümölcskékkel , és a 2 liter, mentes víz segítségével.
Amit ettem és ittam az első napon:
Gyümölcsnapon számomra a legnehezebb pont, mikor rám tör a
sós íz utáni vágy. Olyankor mindig közel kerülök egy húsos szendóhoz! :o))) …de most egy csomag pörkölt, sós mandulával
kerültem inkább intim kapcsolatba. Megszámoltam, pontosan 76 szem van egy
zacsiban! Ezt a mennyiséget két kis eszpresszós csészébe osztottam 38-38 szemre.
Az egyik csészét gondosan eldugtam magam elől, a másik tartalmát pedig 9:38-kor
meghamiztam szépen, komótosan:o).
Napi eperadag
Egész nap vizet kortyolgattam, a két liter csont nélkül
csúszott be, illetve este még ezt is felülmúltam 2 nagy pohár folyadékkal,
hiszen a korábban előkészített bodza és eper szörpöket most kellett üvegbe
zárnom, s azokat is megkóstoltam fincsi, hideg ásványvízzel hígítva.
Sajnos az eperszörp „ősi receptje”- ahogyan Anyukám szokta
mondani – valahol időközben elromlott, mert a borkősav mindent hagyott a pink
lében, csak eper ízt nem, ráadásul olyan gyomorsavat csinált, hogy fél tíz
tájékán ismét elgondolkodtam ama bizonyos, húsos szendvicsen. …aztán lelki
szemeim előtt megvillant az a fehér egyenpóló, amin úgy átdudorodott a kis
husimusi szombaton, s rögtön a kenyérpirító felé vettem utamat a hűtő helyett,
s egy szelet pirítós mellett tettem le voksomat. Reggelre se híre, se hamva a
gyomorégésnek, jól döntöttem! :o)
Az össz folyadékbevitelhez még hozzátartozik a reggelire
elfogyasztott 100%-os almalé is, melyet a Kollégáim már csak IMILÉNEK hívnak,
mert ebből minden reggel hoznak nekem a büféből, ugyanis azt vettem észre, hogy
szenzációsan jó hatással van az emésztésemre.
Sport az első napon:
Inárcson lakunk, Dabason dolgozom, ez kb. 15 km, de jó bután
nincs bicikliút kiépítve ezen a szakaszon. Az Öregországúton lehet ugyan
közlekedni, de ez sem nyújt megoldást végig, így életemet és pénztárcámat
kockáztatva, egy 80-100m-es szakaszt az 5-ös főúton kell megtennem. Kíváncsi is
voltam, hogy mennyi erőnlétem magam az utóbbi nem sportolós időszak után, így
úgy döntöttem, hogy bicajjal megyek be dolgozni. Gondosan becsomagoltam egy
váltás ruhát, mert már akkor lógott a lába az esőnek, amikor elindultam. És láss
csodát, egészen jól letekertem a távot, pedig az utóbbi fél évben a piacnál
tovább nem igen voltam a biciklimmel (ami oda vissza kb. 1000 m lehetJ).
Telefonos dokumentáció a landolásról :-)
45 perc volt oda az út, és kellemesen el is fáradtam.
Kollégáim telefonnal meg is örökítették landolásomat, szerencsére az
effektektől nem látszik a gyötrelem, s a főtt rák smink :o)))).
Hazafelé kényelmesebb lett volna autóval, át is kellett
jönni Dabasra bevásárolni, Vargad fel is ajánlotta, hogy hazavisz, de 16.15-kor
úgy döntöttem, hogy ha harc, hát legyen harc, én bicajjal megyek bizony haza!
:o)
A hazaút 42 perc lett, és imádtam! Elképzeltem, ahogyan
dolgoznak az izmocskáim, ahogyan alakul, formálódik a vádlim, a combom, éreztem,
hogy kellemesen barnul a napsütésben az arcom, láttam őzikét, fácánt,
szlalomoztam egy kisgyíkkal, egyszerűen isteni volt! Jóleső fáradtsággal értem
haza, néhány perc relax a teraszon, aztán egy frissítő tus, hajmosás… És
érzetem, hogy ez a nap bizony így volt tökéletes! :o)))
Holnap fehérje nap lesz, házi tornával. Folyt. köv! :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése