Ez a nyár nagyon elszaladt… hihetetlen mennyiségű munkával, örömteli kertészkedéssel,

két holtunkiglan IGEN-nel, 

rengeteg kipipált feladattal, és nyeletlen fejszéből úszásfüggővé válva (mármint ami egem illet J) teltek a hónapok.

…boldog fáradtság az, ami belül annyira várja a kirándulós, pihenős, ábrándozósan földszagú őszt…

Nagyon hiányzott nyáron a blogom: imádom írni, imádok főzni és annyi, de annyi mondanivalóm lett volna, hiszen gyomlálás, tekerés, úszás közben a verítékkel együtt elöntenek a gondolatok is.

Nyakig kerültünk az ó nagy babaprojektbe is, még keresem a stílust, a helyet, ahol meg tudom osztani a mensesnaptárovulációtesztnegatívbabacsaládfélelemörömvárakozás ködöt is, persze van, mikor bevilágít egy kis napfény, de még  a ködből jut több…

Mára még kánikulát ígérnek a hozzáértők, de éjjelente már itt az ősz: még most is itt settenkedik a kis iroda ablaka alatt, jótékony hüvit sodorva körém, utolsó lendületet ad a napnak, mielőtt ráülne az ólmos, álmosító forróság.

Szóval ismét itt… megfogadtam, hogy soha többé nem ígérek 50 napot, nem ígérek stratégiát, nem ígérek semmit, csak azt, hogy amikor csak jut időm, energiám, ötletem és idegsejtem, akkor írok Nektek… és persze magamnakJ.

Köszönöm, hogy olvastok, hogy vissza-visszatértek hozzám hűtlenségeim ellenére is... 

Kicsiicsi