Holnap lesz az új életünk első, nagy napja… persze előkészületek már korábban is történtek, apró jókákat már eddig is tettünk egymásért, magunkért, de a holnap az más! A holnap az valami egészen új… Innen most így álmodom, s jó bakként így tervezem.
Sok választásunk azonban nincs: vagy jól csináljuk, vagy nagy lesz a veszteség… az egészségünkért folytatott küzdelemben nem lehetnek vesztes csaták, mert minden csata gyengíti a győzelem esélyét a háborúban… Igen, ez most egy hadüzenet az őrült világ ellen, melynek ezidáig mi magunk is őrjítői voltunk… de kibontottuk az ernyőt, tudatos fékezésbe kezdtünk.
Ez a napló több okból gépelődik: az első és legfontosabb ok, hogy ha számon kérhető vagyok, az inspirál. Márpedig ha nyilvánosan belefogok egy ilyen naplóba, akkor nincs megállás, nincs kiszállás, végig kell csinálni. Persze annak is örülnénk, ha többen velünk fékeznétek… ha nem is most, egyszer, ha majd fékezhetnéketek támad, mert az ember a legapróbb változást is csak akkor képes maradandóan meglépni, ha ez a döntés ott benne, belül átkattan, s már csak a saját döntését hallja, s nem mások érvei csengenek fülébe.
Nem kevésbé fontos indok, hogy a kis cetlikre firkált jegyzeteim, receptjeim átlátható doksiba rendeződnek végre… s ha már kicsinosítottam őket, akkor miért ne lehetnének mások szolgálatára és örömére is… mert remélem, hogy blogom mankó lesz egy-egy elveszett napon a MIAFRANCOTFŐZZEK tipródásaiban…
Örülök, hogy belevágok, s remélem, jó szolgálatot teszek Családomnak, Barátaimnak, s az összes elveszett, gyorskoszton élő, de változtatni vágyó, mókuskerékben pörgő Sorstáramnak…
Légy üdvözölve világom egy fontos zugában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése